2014. március 28., péntek

Kulturális sivatag (g)

Kommenteket olvasgatok a „párizsi szilícium völgy”-höz kapcsolódóan – itt éppen recruter talents-oznak. Nem tudok erről a helyről semmit, lusta vagyok utánanézni, magát a cikket sem olvasom el – jó esetben adatokat sorolnak, de ez unalmas; rosszabb esetben a szerző saját nézőpontját erőlteti az olvasóra, ez ugyan érdekes, de nem tudom, ki írta, nem bízom meg idegenekben.:-)
Ezt a formálódó franciaországi kutatási központot hasonlítják össze a kaliforniai Silicon Valley-vel. Az egyik hozzászóló „kulturális sivatagnak” nevezi az utóbbit egy blogra hivatkozva (a blogger – így zárulnak be a körök – az ottani magyar fesztiválról mondja, hogy az számára „oázis volt a kulturális sivatagban”).
Nekem a kifejezésről hirtelen két dolog jut eszembe.
Egy. A Werckmeister harmónák című filmben elhangzik egy gondolatmenet, Gyuri bácsi rögzíti hangszalagra az elmefuttatását. Természetesen erre sem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, arról van szó, hogy a világ leírása, majd ebből következően értelmezése (mert ezek a leírások jó paradigma módján értelmezésekké válnak) egyszer csak „technikusok” kezébe került: a példázat szerint a zenét, ezt a megfoghatatlan csodát Andreas Werckmeister megpróbálta valami rideg matematikai-logikai rendszeren keresztül megfogni (hasonlóan, ahogy Newton a tárgyi világot). Ezek tökéletlen, de praktikus rendszerek. Ez jutott eszembe a Silicon Valley-ről, mint kulturális sivatagról, mert ez egy szent helye ennek a technikusi világnak, a kutatók pedig afféle papjai, hitszónokai (hogy egészen a hasonlatba bonyolódjak); és ezeknek az embereknek, a jelek szerint nincs igénye elvontabb, mélyebb értelmezésekre, amiket a kultúrának az a szelete képvisel(het), amit a blogszerző is hiányol.
Kettő. Rémlik egy tanulmány arról, hogy különböző tudományos és művészeti területeken jellemzően melyik életkorban váltak érettekké a legjelesebbek. Ebből se sokra emlékszem, de a költőkre igen: jó néhány költő igen fiatalon képes volt kiváló műveket létrehozni. A lista másik felére az írók kerültek, ők inkább negyvenéves koruk után tudnak kiteljesedni. Egy fiatal rendesen él és megél (ezt-azt), egy idősebb ember emlékezik és analizál. Egy jó könyv nyilván cizelláltabb világlátást feltételez, Dosztojevszkij meg tudta írni Raszkolnyikovot, de Raszkolnyikov nem tudta volna Dosztojevszkijt (nem is tette meg) (mai tudásunk szerint). Ha így nézem a dolgot, a Silicon Valley és a hozzá hasonló helyek elég félelmetesnek hatnak: ragyogó (technikusi) képességű és gondolkodású tinédzserek kezébe kerül aránytalanul nagy hatalom.
(Persze nem jön meg feltétlenül a korral a bölcsesség, és nem minden fiatal jackass-ezik, ezek a dolgok nem ilyen egyszerűen működnek, és még sorolhatnám feleleteimet saját megállapításimra: ezek a mondolatok csak játékok.)



2014. március 27., csütörtök

王箏-我們都是好孩子(f)

Wang Zheng (王箏) édes-szomorú dala az első szerelemről. Sajnos a youtube-video nem a legjobb minőségű, a végére tettem egy tudou-linket.


我們都是好孩子 – We were good children – Gyermekek voltunk
wǒmen dōu shì hǎo háizi




推開窗看天邊白色的鳥
tuikāi chuāng kàn tiānbiān báisède niǎo

Opening the window I see white birds on the horizon,
Kitárom az ablakot, fehér madarakat látok a távolban

想起你薄荷味的笑
xiǎngqǐ nǐ bòhe weìde xiào

I am thinking of your laugh, it was like mint
Eszembe jut menta-íz nevetésed,

那時你在操場上奔跑
nàshí nǐ zài cāochǎngshàng bēnpǎo

That time you were running on the sportsground
Te futottál a pályán,

大聲喊我愛你 你知不知到
dàshēng hǎn wǒ ài nǐ nǐ zhī bù zhīdào

I yelled to you aloud „I love you! Don't you know?”
és én odakiáltottam: „Szeretlek, ugye tudod?”
那時我們什麼都不怕
nàshí wǒmen shénme dōu bù pà

That time we feared of nothing
Nem volt bennünk akkor szemernyi félelem sem,

看咖啡色夕陽又要落下
kàn kāfēisè xīyáng yòu yào luòxià

Watching the coffee colour sun setting and falling,
Néztük, ahogy lebukik a kávészínű nap,

你說要一直愛一直好
nǐshuō yào yīzhí ài yīzhí hǎo

You said as far as we could keep this love everything will be good,
azt mondtad, a szerelem örök és minden így marad

就這樣永遠不分開
jiù zhèyàng yǒngyuǎn bù fēnkāi

and so we'll never leave the other
és mi örökké együtt leszünk

我們都是好孩子
wǒmen dōu shì hǎo háizi

We were good children
Gyermekek voltunk

異想天開的孩子
yìxiǎngtiānkāide háizi

Children indulged in their daydreams
Álmodozó gyermekek

相信愛可以永遠啊
xiāngxìn ài kěyǐ yǒngyuǎn ā

We believed love may last forever
Azt hittük, a szerelem örökké tarthat

我們都是好孩子
wǒmen dōu shì hǎo háizi

We were good children
Gyermekek voltunk

最最善良的孩子
zuìzuì shànliángde háizi

the most benevolent children
Aranyszívű gyermekek

懷念着傷害我們的
huáiniànzhe shānghài wǒmen de

Reminiscing about how we got hurt
Elmerengek, hogyan kínoztuk meg magunkat

我們都是好孩子
wǒmen dōu shì hǎo háizi

We were good children
Gyermekek voltunk

最最天真的孩子
zuìzuì tiānzhēnde háizi

the most innocent children
A legártatlanabb gyermekek

燦爛的孤單的變遙遠的阿
cànlànde gūdānde biàn yáoyuǎnde ā

splended, lonely, getting far and away (children)
Ragyogó, magányos, elsodródó gyermekek

我們都是好孩子
wǒmen dōu shì hǎo háizi

We were good children
Gyermekek voltunk

最最可愛的孩子
zuìzuì kěàide háizi

the cutest children
A legédesebb gyermekek

在一起為幸福落淚啊
zàiyīqǐ weì xing4fú luòleì ā

together we shed tears over our happyness
Együtt sirattuk a boldogságunkat

2014. március 26., szerda

Magyar sci-fi plot (n)

 A hőst egy mellékutcában az idegenek megzsarolják ügynökjövőjével. Száz forintot kínál nekik, de azok egy ezrest kérnek, arra hivatkozva, hogy az a legkisebb forgalomban lévő címlet.

Tamil film (g)

"Tamil film", mondom, de persze igazságtalan vagyok, kicsit lekicsinylően hangzik ez: nem tudok semmit a tamil filmekről. Azt látom a hozzászólásokból, hogy ezeket Indiában déli filmeknek tartják, tehát az észak-indiai filmek nagyon mások lehetnek...
A rendező - egy bizonyos Karnan - első filmje, 1970-ből. A youtube-on vígjátékként jelölték meg, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ezt a jelenetet viccesnek szánták. Akárhogy is, valami egészen egyedi dolog sült ki belőle.