Röviden.
(„Tömöríts, blogga'!”)
Az egyik utolsó
molyos posztomban áll egy mondat, amelyik nem annyira tartalmában, mint
inkább szerkezetében érdekes. Talán pszichológiailag is, elég
sok ilyen mondatot írok.
A kínai nyelv, már
ahogy én látom, elég hanyagul bánik a tagmondatokat összekötő
szavacskákkal, szemben pl. a magyarral. A magyar, már ahogy én
látom, elég rendesen megtartja ezeket, hogy egyértelmű legyen a
részek egymáshoz való viszonya. Sejtésem szerint ebben is tetten
érhető a nyelvek „kontextuális különbsége”, hogy mennyit
bíznak a „szavakon kívüli” világra.
Ez volt a mondat:
Nem
kelet-európaiságot látok benne, bűnös ugari hanyagságot.
Ez így önmagában,
leírva – felolvasva, kimondva nem, ott a hangsúly egyértelművé
teszi – jelentheti azt is, hogy
Nem
kelet-európaiságot látok benne, nem (is) bűnös ugari hanyagságot.
De jelentheti azt
is, hogy
Nem
kelet-európaiságot látok benne, hanem bűnös ugari hanyagságot.
Tetszik ez a játék.
Kicsit meg szoktam akadni olvasóként ilyenkor, valami furcsa
perverzió, elgyönyörködöm a jelenségben. Természetesen
önkényes, amit teszek, magában nézegetni a mondatot, mert a
szöveg többi része világossá teszi, melyik esetről van szó. De
akkor is, szeretem, amikor ilyen őszintén foszlik fel a nyelv
logikája.
Teszek ide még
valamit. Érdekességeket ígértem, ez meg nem volt annyira érdekes,
úgyhogy jöjjön más:
„Mindenkinek
figyelnie kéne magát evés közben.”
Elias Canetti írja
a Feljegyzések-ben. A második feljegyzése 1959-ben. (Európa
Könyvkiadó, 2006, 101. oldal, Halasi Zoltán fordítása). Az első
meg ez:
„A csendes
óceáni-szigetek egyikén nemrégiben egy atomrobbantás
tiszteletére utolsó alkalommal ettek embert.”
A harmadik pedig:
„Valaki, aki nem
tudja, hogy lélegzik.”
A könyvben nincsenek idézőjelek. Olvashatom ezeket
folyamatosan, egyben is, egészen mást fognak kiadni, mint
külön-külön. Az első és a második kiváltképp, ott kínálja is
magát, hogy egybeolvassuk. A harmadik már bonyolultabb, ahhoz azért
nem árt egy kávé.
Aki akarja, tegye
ezeket a mellé, amit fönt írtam. Ahhoz kell még egy kávé,
gondolom.
Végül is mindenki
a maga érdekességének kovácsa.