Érdekességek

Röviden. („Tömöríts, blogga'!”)

Az egyik utolsó molyos posztomban áll egy mondat, amelyik nem annyira tartalmában, mint inkább szerkezetében érdekes. Talán pszichológiailag is, elég sok ilyen mondatot írok.

A kínai nyelv, már ahogy én látom, elég hanyagul bánik a tagmondatokat összekötő szavacskákkal, szemben pl. a magyarral. A magyar, már ahogy én látom, elég rendesen megtartja ezeket, hogy egyértelmű legyen a részek egymáshoz való viszonya. Sejtésem szerint ebben is tetten érhető a nyelvek „kontextuális különbsége”, hogy mennyit bíznak a „szavakon kívüli” világra.

Ez volt a mondat:

Nem kelet-európaiságot látok benne, bűnös ugari hanyagságot.

Ez így önmagában, leírva – felolvasva, kimondva nem, ott a hangsúly egyértelművé teszi – jelentheti azt is, hogy

Nem kelet-európaiságot látok benne, nem (is) bűnös ugari hanyagságot.

  Ugyanazt mondom el még egyszer, a „nem” után sorolva, tk. elhagyva a második „nem”-et (ennek biztos van valami neve a nyelvtanban és a retorikában). 

De jelentheti azt is, hogy

Nem kelet-európaiságot látok benne, hanem bűnös ugari hanyagságot.

  Ellentétek vannak, a „hanem” ezt fejezi ki, de a jelek szerint el is lehet hagyni.

Tetszik ez a játék. Kicsit meg szoktam akadni olvasóként ilyenkor, valami furcsa perverzió, elgyönyörködöm a jelenségben. Természetesen önkényes, amit teszek, magában nézegetni a mondatot, mert a szöveg többi része világossá teszi, melyik esetről van szó. De akkor is, szeretem, amikor ilyen őszintén foszlik fel a nyelv logikája.

Teszek ide még valamit. Érdekességeket ígértem, ez meg nem volt annyira érdekes, úgyhogy jöjjön más:

„Mindenkinek figyelnie kéne magát evés közben.”

Elias Canetti írja a Feljegyzések-ben. A második feljegyzése 1959-ben. (Európa Könyvkiadó, 2006, 101. oldal, Halasi Zoltán fordítása). Az első meg ez:

„A csendes óceáni-szigetek egyikén nemrégiben egy atomrobbantás tiszteletére utolsó alkalommal ettek embert.”

A harmadik pedig:

„Valaki, aki nem tudja, hogy lélegzik.”

A könyvben nincsenek idézőjelek. Olvashatom ezeket folyamatosan, egyben is, egészen mást fognak kiadni, mint külön-külön. Az első és a második kiváltképp, ott kínálja is magát, hogy egybeolvassuk. A harmadik már bonyolultabb, ahhoz azért nem árt egy kávé.

Aki akarja, tegye ezeket a mellé, amit fönt írtam. Ahhoz kell még egy kávé, gondolom.

Végül is mindenki a maga érdekességének kovácsa.